Azt nem irtam, hogy kedden a nagy kirandulasom elott meg beugrottam egy korus vezetojehez probaenekelni, hogy megnezze, jo leszek-e a korusaba. Ugy tunt, kialltam a probakat, mert felvett, azt mondta, szeretne, ha csatlakoznek a korusahoz.
Tegnap aztan megvolt az elso proba. Kicsit aggodtam, vadidegen hely, es emberek. Hogy fogom megtalalni azt, akitol a kottat kell kerni, stb. Aztan valahogy minden jøtt magatol. Nem nekem kellett megkeresnem az embereket, hanem ok jøttek oda hozzam. A kottafelelos hozta a kottat, akinek szolnom kell, ha nem tudok probara menni, megadta magatol az elerhetoseget. Mindenki kedves es baratsagos volt, es a korusvezeto, mikor bemutatott a tøbbieknek (es ok megtapsoltak engem mint uj tagot), akkor angolul beszelt, es elmondta, hogy en nem beszelek norvegul... meg. A proba szuneteben - ami nekem nagyon tetszett (persze Pumpkin azt mondta, hogy mar megint a suti...), volt suti meg kave a korustagoknak, amit mindig 4-5 korustag hoz, merthogy kb. 90 føøs a korus. A proba alatt aztan forditottak is nekem egy-ket fontosabb dolgot, a proba vegen pedig V., a korusvezeto megkerdezte, hogy van-e valami kerdesem. Persze nem volt, mert mindenki segitokesz volt, es mindent megtudtam, amit akartam. O meg egyszer azt mondta, hogy ørul, hogy itt vagyok, es aztan ugy køszønt el tolem, hogy "ha det bra", vagyis viszontlatasra (vagy valami ilyesmi) norvegul.

Mara ennyit, megyek aludni. Ha det bra!