Tegnap mar masodik alkalommal vettunk reszt a norveg nemzeti unnepen, a "szöttendemaj"-on. Hat igen... telik az ido rendesen. Tavaly meg gyakorlatlanok voltunk, hogy is kell megjelenni a felvonulassal es zaszlolengetessel teli unnepsegen. Most mar gondosan keszultunk, hogy a korus szereplesekor a Nidarosdomban ne logjak ki a sorbol en sem a tobbiek kozul. Szerencsere azert kilogtam igy is a sorbol, mert a magyar nepviselet igencsak elter a norvegtol, es hat, hogy is mondjam... sokkal szebb, szinesebb. Izgatottan libegtem be a templomba majd' feloras kesessel (tobbet kellett volna gyakorolni a ruha felvetelet), de szerencsere a ruhaval sikerult errol a tenyrol elterelni a figyelmet. Megcsodaltak eleg sokan a "Du ser ut som en dukke." mondat kisereteben, ami annyit jelent, hogy ugy nezel ki, mint egy baba.
Finn baratnom otlete volt, hogy szedhetnenk penzt a fotok utan, amit rolam csinalnak. Nem rossz otlet, de fura, hogy nem Pumpkinnak jutott eszebe. ;)
Egyebkent meghivtam az itteni magyarokat is, es meglepodve, de orommel tapasztaltam, hogy 10-15-en eljottek megnezni az unnepi miset es persze engem. Van olyan, aki meg soha nem volt a Domban, pedig tobb ideje van itt, mint mi. Most itt volt a remek alkalom.
Es akkor most jojjon egy-ket kep:

A jobboldalamon finn baratnom finn nepviseletben, a baloldalamon pedig ket norveg ket kulonbozo tartomanybol valo ruhaban:


Pumpkinnal a kikotonel:



Es a kertunkben tancolva es szoknyat fellibbentve (mert az ugy jo):