Kivetelesen megint a fozesrol fogok irni. Pumpkinnak ma feltunt (valoszinuleg nem eloszor), hogy amikor a csaladommal ertekezem skype-on, akkor a kaja biztosan szoba kerul. Es arrol sokat tudunk beszelni. Illetve az tulzas, hogy beszelunk, mert amiota nincs itthon net, es csak "kolcsonvesszuk" masoket, azota ugy tudunk itthonrol kommunikalni, hogy amig a csalad beszel, en szorgosan utlegelem a billentyuzetet, mert ok nem hallanak engem, tehat nekem muszaj irnom. Barcsak egyszer forditva lenne... Bar azert oket sem irigylem, ugy beszelgetni valakivel, hogy a masik nem beszel... na mindegy, ez mar igy is eleg erdekes gondolat, de hala a (vissza)fejlodo technikanak, megvalosithato.

Tehat terjunk vissza az orok temamhoz, a fozeshez. Vasarnap igazi kulonlegesseget csinaltunk magunknak ebedre. Sutottunk a kalyhaban parazson krumplit. Becsomagoltuk alufoliaba, es mint a taborokban, beleraktuk a parazsba. Kicsit meg tokeletesiteni kell a metoduson, de az otlet egesz eredeti szerintem. Egy tortenetet peldaul erdekes lehet igy kezdeni: "Amikor a panelban parazson sutottunk krumplit...". Aztan az is lehet, hogy itt mindenki ezt csinalja.
Egeszen jo kis kajat dobtunk ossze. Pumpkin volt a kalyha- es krumplifelelos, hogy egyik se egjen le... En pedig csinaltam a marhaporkoltet az itthon levo korlatozott szamu alapanyagbol. Es salatat is ettunk am hozza! A krumpli kicsit elszenesedett, de meg ra kell jonnunk a sutesi idotartam hosszara, es barmilyen nagy is a krumpli, nem szabad kettevagni, mert akkor hamar elszenesedik!

Egyebkent arra meg nem tertem ki korabban, pedig talan meger egy kisebbfajta ertekezest, hogy mit is jelent a norvegoknak az a szo, hogy udvariassag. Eddigi kutatasaim szerint nem tul sokat. Tulajdonkeppen azt is mondhatnam, hogy semmit. Ha peldaul udvariasan eloreengedek egy ferfit (mert mas valasztasom nincs, ha nem akarok lokdosodni, es arra eselyem sincs, hogy o engedjen el), akkor meg csak azt sem mondja: Takk! Ami ugye annyit jelent, koszonom. Pedig meg szavuk is van ra. Akkor miert nem hasznaljak??? De mast sem koszonnek meg. Bar lehet, hogy ez is az en tulerzekeny lelkem csokevenye, hogy elvarom a koszonomot. Mindegy, lehet, hogy ez is csak egy a sokfele erdekes norveg szokas kozott (pl. orrszivas). A masik ilyen dolog, ami az ilyen magunkfajta jolnevelt emberekre :) rossz hatassal van, a bemutatkozas. Itt ugyanis nem divat teljes nevvel bemutatkozni, mindenki csak a keresztnevet mondja. Amit egyebkent mar a hosszabb ideje itt elo magyarok is atvettek sajnos... Egyebkent ezzel en ugy vagyok, hogy a norvegoknak eppen eleg kihivas a keresztnevet megjegyezni,  meg kiejteni, tehat nem hianyzik meg hozza a vezeteknev is, de azert az illemszabalyokat nekik sem artana ismerniuk. Dehat ok tudjak...